Összetörtél

Annyira erős a fájdalom, hogy lélegezni is nehéz, nemhogy felállni egy kilátástalannak tűnő helyzetből. Nincs semmi, ami miatt azt érznéd, érdemes folytatni. Olyan eszméletlenül fáj, hogy fel is hagysz a próbálkozással. Beletörődsz. Elvesztettél valakit, aki számodra a mindenséget jelentette, elvesztetted az egészséged, elvesztetted azokat, akik eddig támogattak, elvesztetted a hited, a reményed.

De az is lehet, hogy mindent elvesztettél egyszerre és most itt állsz egyedül, sőt reményveszetten fekszel a padlón, várva, hogy hátha valaki felhúz. De már abban sem hiszel, elveszett a kedves lelki szavak ereje is. Igazából már csak arra vársz, hogy vége legyen. Vége legyen végre ennek a szenvedésnek.

Megértelek! Hidd el tényleg megértelek. Nem úgy, mint egy jószándékú segítő és nem úgy, mint, aki csak nyugtatni akar… Úgy értelek meg, mint, aki már veszített. Aki már vesztette el az egészségét, a családját. Vesztette már el a legfontosabb embereket az életében. Úgy értelek meg, aki már vesztette el a hitét és, aki már felhagyott minden reménnyel. Úgy értelek meg, aki nagyon jól ismeri ezt az érzést.

Voltam én is azon a padlón, tudom milyen érzés órákig csak nézni ki a fejedből és csak úgy lenni. Tudom, hogy mit érzel, tudom jól, hogy hatalmas csapás ért és most csak próbálod túlélni a napokat, órákat és perceket.

Mondhatnék Neked bármit, nyújthatnám a kezemet, de az most kevés lenne. Viszont egy valamit tudok tenni: el tudlak vezetni ahhoz az emberhez, aki valóban képes segíteni Neked. Viszont ehhez merhetetlen bátorság kell. Mert ez igenis félelmetes és fájdalmas. De dönthetsz úgy, hogy elég bátor leszel, hogy megismerkedj ezzel az emberrel, akitől a legtöbben rettegnek: Önmagaddal. Az egyetlen emberrel, aki valóban fel tud húzni arról a padlóról.

Önmagunkkal megismerkedni azonban egy hosszú és korántsem könnyű utazás. De tudod mit mondok. Megéri. És lehet, hogy most még nem ezt érzed, hiszen annyira mélyen vagy, hogy egyelőre nem is akarod, hiszen nincs miért. De amint szembenézel magaddal és cselekszel, úgy szabadulsz meg lépésről lépésre a terheidtől. Letéve a terheidet pedig, elkezded újra felépíteni az életed! Hiszen a cselekvések közepette szépen lassan észreveszed, hogy ez másképp is lehet. És egyre jobban érzed, hogy van értelme az életednek.

És semmi baj, ha most még ezt nem akarod, én sem akartam, mert úgy érzetem nincs miért. De tudod mit mondok. Az élet szeret Téged! És lesz miért. Nekem is lett és mindig lesz! Neked is! A világnak szüksége van Rád!

?