Határok és önszeretet

Ma már szinte mindenhez kapunk használati útmutatót, önmagunkhoz azonban nem, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, csak fellapoznád a megfelelő fejezetnél – legyen az párkapcsolati válság, munkahelyi konfliktus, családi sértődések – és máris olvashatnád a megfelelő instrukciót, hogy mit is tegyél az adott szituációban. Azonban nem véletlenül nem létezik ilyen útmutató, hiszen mindannyian különböző adottságokkal, erőforrásokkal, kihívásokkal érkeztünk ide a Földre! Egyedi és megismételhetetlen vagy. Igen Te is! Így nincs az a pontosan kidolgozott szabálykönyv, ami mindenkire ráhúzható.

Azért mondtam most ezt el Neked, mert a napokban megkeresett egy fiatal hölgy, hogy mondjam el neki a titkos receptet, hogyan tudja önmagát választani, úgy, hogy közben másoknak is megfeleljen. Így született meg ez a gondolatébresztő. Olvasd szeretettel! 😊

Hol húzódik a határ az önfeláldozás és az önszeretet között?

A legtöbb ember azért fél meghúzni a határait, mert nem akar konfliktust a másikkal. Nem akarja bántani őt, vagy épp nem akarja, hogy ezért megítéljék, vagy épp ne szeressék.

Végletekben gondolkodunk. Vagy jó ember vagyok, vagy őszinte. Vagy kiállok magamért, vagy biztonságban vagyok a munkahelyemen és emberi kapcsolatimban. De gondolj csak bele. Megéri, hogy jónak tűnsz a főnököd szemében, miközben belső konfliktusban vagy önmagaddal? Ha a párod jól érzi magát, de te pocsékul, az a párkapcsolatod jövőjét nézve vajon előre visz? Ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik mellett elfojtod valódi önmagad, akkor valóban szeretnek?

Az önszeretet nem a másik ember ellen fordított fegyver, hanem egy esély az egészséges kapcsolódásra.

Számtalan olyan emberrel találkoztam, akik csak azért, hogy szeressék, csak azért, hogy elfogadják és elismerjék, feláldoztak mindent. Azaz önmagukat. És mi lett velük? Belerokkantak. És a kapcsolataik, melyek megőrzése érdekében elfojtották saját igényeiket, velük együtt sorvadtak el.

Mitől gondoljuk azt, hogy bármit is ér egy olyan kapcsolat, ahol nem Te, hanem az álarcod van jelen?

Továbbra sincs használati útmutatóm a határaid meghúzására és azt is tudom, hogy ez nem megy varázsütésre. Lépésről lépésre, próbálkozva, elbukva, újra próbálkozva, újra elbukva, újra próbálkozva jutsz el oda, hogy a nyugodt erőt alkalmazva, meggyőződésből tudsz nemet mondani valamire. A határainkat leginkább az élet tanítja. Ez egy tanulási folyamat. Teljesen rendben van, ha néha nem húzod meg a határaidat vagy nem jó helyen húzod meg. Semmi okod, hogy büntesd magad.

Véleményem szerint minden ott kezdődik, hogy Te magad tisztában legyél az értékrendeddel. Az értékeiddel, hiányosságaiddal. Ide számtalan úton eljuthatsz : azt csinálod, amit szeretsz, meditálsz, sportolsz, segítséget kérsz, hogy jobban ráláss ezekre, olyan kapcsolataid vannak, akik megbecsülnek és őszintén önmagadért szeretnek. Rengeteg út és lehetőség van és van olyan, ami csak a Tiéd. Ez lehet, hogy egy hosszú folyamat míg megtalálod, de ennek az útnak a bejárása és kihívásai, mind – mind hozzátesznek a te saját életedhez, értékrendszeredhez, belső fejlődésedhez.

És miközben járod az utad, egyszercsak azon kapod magad, hogy megírtad a saját játékszabályaidat. Viszont az élet folyamatos változás és, ahogy fejlődsz, úgy te is változol. Így érdemes rugalmasnak lenni, viszont bármi történik, már nem félelemből és indulatból fogsz reagálni egy – egy számodra méltatlan helyzetre, hanem nyugodt meggyőződésből, hiszen pontosan tudod, hogy akik szeretnek, ők úgy is szeretnek, ha nemet mondasz, az igaz főnököd, akkor is elismer, ha épp rossz napod van és a párodnak pontosan akkor jó, ha te is jól vagy!

És amikor elég bátor voltál ahhoz, hogy levedd az álarcodat, meghúzd a határaidat felvállalva önmagadat, akkor észre fogod venni, hogy pontosan ugyan annyi ember van körülötted! Ugyanannyi, csak egy teljesen más minőségben. Őszinte, tiszta kapcsolódások. Amiben ugyan szintén meghúzod a határaidat, de ezt már könnyedén teszed, hiszen ismered magadat már annyira, hogy tudd, hogy Te így is szerethető vagy. Hogy nem a megfelelés hajt előre, hanem önmagad tisztelete és szeretete.

Hidd el azért tudom ezt ennyire, mert volt olyan idő, amikor mindenkinek meg akartam felelni. Bármit megtettem volna, hogy észrevegyék az értékeimet és elismerjenek. Ma már pont nem izgat, hogy a szomszéd vagy egy vadidegen vagy, aki azt hiszi ismer, de mégsem..mit gondol rólam. Akikkel megvan a kölcsönös tisztelet, annak örömmel fogadom a véleményét, de a többi nem tesz hozzá az életemhez. Ahogy hidd el a Tiédhez sem. És hidd el, ezek nem is számítanak, mert megfelelni úgy sem tudsz mindenkinek. De elköteleződni magad mellett és magadat választani, mindig eredményesebb.

Régebben minden kimondott “nem”-mel görcsbe rándult a gyomrom, ma már ezt könnyed mosollyal teszem.

Tekints erre az egészre Te is úgy, mint egy igazi kalandra, ahol lépésről lépésre haladva, észreveszed az eredményeket, miközben megtanulod szeretni önmagad és elmondhatod, hogy megérte. Megérte 100%-on, azaz álarcok nélkül élni!

Így a fiatal hölggyel is, nem a határai meghúzásával kezdődött a történet, hanem azzal, hogy Ő maga tisztában legyen az értékrendjével, értékeivel.

Kalandokkal és csodákkal teli utat kívánok Neked is drága Lélek!

Ha pedig szeretnél kibontakozni, szeretnél magaddal mélyebb kapcsolatba kerülni, az utadra fényt deríteni, itt vagyok!

Ölellek,

Ritaa