A megadás szabadság
Erős mentális beállítottság jellemez, legalábbis régebben ezt biztosan igaznak mondtam volna. Hiszen minden cselekedetemet megelőzte ezer meg ezer gondolat. Lepörgettem előre az események lehetséges kimenetelét, felvázolva a vágyott végkifejletet. Csak később jöttem rá, hogy ezzel elzárkóztam a változástól, ami rendszerint valójában meg is történt.. Viszont mivel a dolgok nem úgy történtek vagy végződtek, ahogy azt előre kigondoltam, belső feszültség gyűlt fel bennem.
A legnagyobb feladatom ennek az előre tervezésnek az elengedése volt. Elsajátítani az elengedés, megengedés és elfogadás képességét. Elengedni mindazt, ami van, és ami történik, miközben továbbra is megteszek mindent a vágyott cél elérése érdekében, de megengedni, hogy a folyamat lépései pillanatról pillanatra bontakozzanak ki.
Rá kellett jönnöm, hogy ha előre átgondolom a lehetséges utakat, próbálva meghatározni a legjobbat, azzal a spontaneitást és a pillanat örömét is kizártam az életemből. Gyakran az is előfordult, hogy, amit fejben kigondoltam vagy megéltem, nem egyezett azzal, ami megtörtént valójában. Ezek mind csak újabb félreértésre adtak okot.
Ma már tudom, hogy érdemes elengedni a gondolatokat, elvárásokat, hogy teret adjunk nagyobb dolgok megszületésének. Érdemes tudatosan arra törekedni, hogy megnyissuk szívünket, és a gondolati tervezés helyett érzelmi szinten erősítsük a célt. Ez azt jelenti, hogy a konkrét cél képe helyett, annak érzését érdemes erősíteni, amit szeretnénk megtapasztalni a vágyott dolog beteljesülésekor. Ezzel teret adunk a változásnak, a lehetőségeknek, és közben mégis a cél felé haladunk.
A fizikai világban ez azt jelenti, hogy fontos a vágyott célért tenni, hiszen nem várhatjuk, hogy csak úgy az ölünkbe hulljon minden, de mindezt tehetjük úgy, hogy elengedjük az elvárásokat. És megengedjük az életnek, valamint egy magasabb erőnek, hogy néha jobban tudja, hogy mire van épp szükségünk a fejlődésünkhöz, mint mi magunk.
A feladatunk tehát, hogy képessé váljunk elfogadni a dolgokat és az életet úgy, ahogy az a jelenben van.
Az élet azokon a területeken szeretné felhívni a figyelmünket az elengedésre, megadásra, amellyel szemben a legnagyobb mértékben harcolunk. Általában ezeken a területeken kell változnunk és fejlődnünk. Legalábbis érdemes.
Ez lehet egy személy, egy helyzet, egy esemény, amelynek úgy gondoljuk máshogy kellene lennie. Minél erősebben harcolunk ezekkel a dolgokkal, annál erősebben és nagyobb mértékben vannak jelen az életünkben.
Ezért érdemes olykor megadni magunkat az eseményeknek, hogy a feladás által megszülethessen a felismerés, a tanulság és egy új szintre lépés lehetősége. Az elengedés pedig leginkább nem is érzelmi vagy fizikai, hanem inkább gondolati alapon nehézkes. Vagyis azoknak a gondolatoknak, mintáknak az elengedése fontos, amelyeket a dologgal, a személlyel, az eseménnyel szemben táplálunk.
Azt azonban érdemes tudni, hogy a megadás a feladás ellentéte. Azaz, megszabadulunk a vágytól, hogy irányítsunk, elengedjük azt, ahogyan a dolgoknak szerintünk lenniük kellene. A megadás szabadság. Felhívás arra, hogy felmentsük és megszabadítsunk magunkat az előre kialakított és meghatározott cselekedetek kötelékéből, hogy legyen minden jó úgy, ahogy van, és inspirálóbb életet élhessünk a jelen pillanatban.
Így csak bíztatni tudlak arra, hogy a megadás és az elengedés folyamata szerint cselekedjünk, adjuk fel korlátolt hiedelmeinket, keressünk új létezési módokat, új embereket, új ötleteket és olyan új irányokat, amelyek elvezetnek ebbe a más minőségi életbe. Ahol már nem görcsös ragaszkodás van, hanem ahol bízom az életben, hogy minden pontosan úgy alakul, ami számomra a legeslegjobb!
A megadás felélénkít, felvidít, és képessé tesz arra, hogy jobban megtapasztaljuk az élet teljességét.
Engedd, hogy megtörténjen! 😊