Pontosan tudod mit kellene tenned, mégis mást csinálsz

Előfordult már Veled ez? Információk sokasága kering a neten, több ezer cikket is elolvashatunk, arról, hogyan érdemes sportolni, táplálkozni, mit tudsz tenni annak érdekében, hogy lefogyj, formásabb legyél, de mit ér az egész, ha nem tudjuk átültetni a gyakorlatba és nem tudjuk azokat valódi önazonos cselekedetté formálni?! Nem arról van szó, hogy semmire nem vagy képes és béna vagy és még akaraterőd sincs… Higgy nekem. Én is voltam ebben a helyzetben. Pontosan tudtam, hogy nem kéne megenni azt a doboz csokiskekszet, vagy többet kéne edzeni, mégis miután az üres csokis doboz fölött ültem,  csak akkor mondogattam magamnak, hogy “nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálom…”. Persze utána meg bűntettem magam koplalással és véget nem érő edzések hajszolásával.. Hosszú távú eredményhez ez sosem vezetett el, ráadásul egészségesnek sem mondhattam magam..

Addig fajult ez a dolog, míg teljesen rosszul éreztem magam a bőrömben és szembe kellett néznem önmagammal, hogy valóban változást érjek el. Őrültségnek tartottam újra és újra ugyan azt csinálni, mégis más eredményt várni.

Félelmetesen nehéz volt legyőzni a fizikai sóvárgást, ami elfeledtette velem az előző napi végtelen zabálást.. Mégis úgy sikerült, hogy rájöttem mennyire felszínesen kezelem ezt az egészet. Mennyire csak az evés és táplálkozás oldaláról közelítem és teszem függővé a boldogságom, az önbizalmam és a kinézetem. Semennyire sem törődtem a mögötte húzódó érzelmeimmel.. aztán rájöttem…

Minden cselekedetünk mozgatórugója az érzelmek.

Elkezdetem megvizsgálni magam, mindent, ami a testemhez, ételhez, sportoláshoz, szexualitáshoz, a tökéletesség hajszolásához fűződik és rájöttem, hogy olyan hiedelmeim vannak, ami arra sarkallnak, hogy nincs más lehetőségem, csak, hogy dugig egyem magam..

Csak a külsőségekre figyeltem, hogy kívül tökéletesnek nézzek ki, közben szép lassan elkezdtem gyűlölni a testem és észre sem vettem hogyan viselkedtem vele. Hogy kitart annak ellenére is, hogy alultápláltam, hogy folytonos ingázásba hajszoltam, hogy stresszeltem a különböző ingerekkel és nem valódi ételekkel etettem… Elfelejtettem szeretni önmagam. Folyton stresszeltem magam a tökéletességet hajszolva, ami meggátolta azt, hogy valóban jól érezzem magam. Testileg és lelkileg egyaránt..

Elkezdtem oldani a magamra vett hitrendszereket, elkezdtem szeretni a testemet úgy, ahogy van, hálát adtam minden nap, hogy életben tart és elkezdtem tisztelni magam annyira, hogy a sok éven át tartó egyensúlyvesztett állapotból végre harmóniába kerültem. Mert, ahogy bent, belül megnyugodtam és csökkent a stressz szintem, amit magamnak generáltam, úgy kívül is változott a testem. Más ételeket kezdtem el kívánni, fogyasztani és egyre jobb lett a közérzetem.

Megengedtem magamnak, hogy akkor is abban a testeben is szépnek érezzem magam és értékeljem önmagam, mielőtt fogyni kezdtem volna.. Ezzel a hozzáállással már nem is kellett erőlködnöm, csupán áramolni kezdtem és úgy fogytam, hogy észre sem vettem.

Nem a fogyás ad önbizalmat és nem attól leszel szerethető és értékes…, hanem pont fordítva. Az önbizalom, az önmagad szerethetősége és értékessége vezet a fogyáshoz és egészségesebb szervezethez,

Hatalmas ereje van a tudatosságnak és az önmagunkhoz való őszinteségnek, hogy miként tekintünk önmagunkra és hogyan mutatjuk ezt a külvilágnak.

Felvállalni önmagunkat mások előtt hősiesség, de saját magunk előtt..na az az igazi, tiszta, őszinte bátorság,