Harcosok vagyunk!

Harcosok vagyunk!

Az emberek többsége csak ámul és bámul, hogy néhány ember, mire képes, hogy milyen fájdalmakat bír ki, hogy mennyit képes edzeni.. és csak jönnek a kérdések, hogy nem fáj nagyon, nem vagy fáradt, hogy bírod? Azt hiszik, ehhez egy adottság kell, hogy ez egy velünk született dolog, hogy kivételesek vagyunk… Van egy rossz hírem. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más (igen még én is ), ugyanúgy fáj, ha kapok egy két ütést, rúgást stb… Ugyanúgy fájnak az izmaim, a 4. km után, az erősítéseknél is ugyanúgy összeesnék sokszor, ahogy bárki más… A különbség csak ott van, hogy elhiszem magamról, hogy ennél sokkal többre vagyok képes, ha fáj, hát fáj… ez van, de tudom, hogy a fájdalom mögött ott van az eredmény, és ezért mindent beleadok és legyőzőm azt. Tudom sokszor ez kívülről úgy néz ki, hogy terminátor vagyok és nekem semmi nem fáj. Dehogynem és ez, az évek során sem változik, csak közben kialakult bennem egy képesség, amit bárki el tud sajátítani. Te is! De ehhez idő kell. Nem is kevés. Mindeközben 100-szor meg 1000-szer le kell győznöm önmagam. És ehhez még társul a rengeteg alázat, fegyelem, kitartás és a saját magamba vetett hit.És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Tudom, hogy sokatok pontosan tudja, miről beszélek. Ez az, amiben különbözünk, azoktól, akik nem értik, hogyan működhetünk így. A különbség, hogy mi ezt az utat meg és végig is járjuk. Ez nem mártírkodás, nem ki, ha én nem… eközben rengeteget tanulunk a világról, de legfőképpen magunkról. Képesek leszünk teljesen uralni magunkat, ami nem tűnik nagy dolognak, pedig az! Uralni saját magunkat, a legnagyobb feladat és a legnagyobb kihívás! Így hát erre mindenki képes, csak el kell dönteni és kitartani emellett… ez egy életforma. Nem kivételesek vagyunk, csak kivételesen erős a hitünk és az akaraterőnk.